Magyar Hírlap: A polgárváros hangulatát sikerült megőrizni

 

 

 Budapesti mozaik. Nagy Gábor Tamás: Lassan követhetetlen, hogy hol, mit zárnak le hétvégeken, mert filmforgatás van vagy futóverseny, vagy piknikeznek a hídon, mert éppen az a menő

 

A budai Vár egy szilárd jobboldali kerület, ez mindig is csípte az ellenzék szemét – mondta lapunknak Nagy Gábor Tamás, az I. kerület fideszes polgármestere. Beszélt arról is, a főváros szigorúbb lehetne a közterület-lezárások mennyiségét illetően, illetve együtt kellene gondolkodni Budapest jövőjén, nem pedig liberális véleményterrorral nyakon önteni azt, akinek konzervatívabb az álláspontja.

 

  

Csaknem húsz éve, 1998 óta polgármestere az I. kerületnek, amit nevezhetnénk akár Buda szívének is. Mennyiben más Budavár élén állni, mint például egy peremkerületet vezetni, ha egyáltalán van különbség?

   

– Minden kerületnek más adottságai vannak, ezért bár jogilag ugyanazok is a feladataink, működésünk eltér egymástól. Az biztos, hogy nekünk nem kell minden olyan problémával foglalkozni, amivel egy külső kerületnek. Nincsenek például lakótelepeink, földútjaink, nem építünk be új területeket. Az I. kerületnek inkább a műemléki védettség alatt álló épületek gondozására, a turizmusra, a történelmi hagyományokra és az ahhoz méltó kulturális életre kell koncentrálnia.

  

– Mennyit változott polgármestersége alatt a kerület?

  

– A rendszerváltozástól 1998-ig két igen viharos önkormányzati ciklus zajlott le. Amikor átvettem a vezetést, ötszázmillió forint bankhitele volt az önkormányzatnak, így válságmenedzseléssel kellett kezdenem, túlélésre rendezkedtünk be. Majd apránként, a kétezres évek elejétől szisztematikus építkezésbe fogtunk. A társasház-felújítási támogatási programunknak köszönhetően egy évtized alatt lényegesen megváltoztak az utcaképek. Ma már az az épület feltűnő a kerületben, amelyik nincs helyreállítva. A Víziváros összes önkormányzati tulajdonban álló műemlék lakóépülete átesett kisebb-nagyobb felújításon. Ezt a programot ebben a ciklusban a Várban is befejezzük, ahol több mint száz ilyen épület van. Megtisztítottuk a kerületet a graffitiktől, tematikus játszótereket építettünk. De emlékezhetünk arra is, milyen katasztrofális állapotban voltak a vári utak, amelyeken elavult buszok közlekedtek. Ezekre 2010 előtt nem fordított pénzt a főváros, mindig azt mondták, hogy majd jövőre.  

 

– Mostanra viszont szinte teljesen megújultak ezek a helyszínek, évtizedek után például újra megnyílt a Várbazár. 

 

– A fordulat 2010-ben következett be. Azóta a kerület, a főváros és az ország vezetése végre azonos célokért, azonos értékrend alapján dolgozik. Szinte csoda, hogy a Várbazár harminc év pusztulás után három év alatt visszakapta régi szépségét, és ami ugyanolyan fontos, van méltó funkciója. 

 

– Szóba hozta a műemlékvédelmet, ami nemcsak az I. kerületben, hanem egész Budapesten, sőt országosan is probléma. Sok az olyan lakóépület ugyanis, ami ilyen besorolás alá esik, még sincs gazdája a felújításának. Ez elsősorban állami vagy önkormányzati feladat? 

 

– A Budavári Önkormányzat abból a szempontból speciális, hogy nálunk a többi kerülethez képest sok a műemlék lakóépület, amiben bérlakások vannak. A rendszerváltozás után a vagyonátadáshoz a műemlékvédelmi hatóság azzal a kikötéssel járult hozzá, hogy ezek az épületek nem alakíthatók társasházzá, vagyis egységes tulajdoni szerkezetnek kell maradnia. Ezért nem lehetett privatizálni az ingatlanokat, ami egyébként általános gyakorlat volt Budapesten. Abból a szempontból helyes volt a világörökségi területen a szigorú műemlékvédelmi korlátok bevezetése, hogy ezzel meg tudtuk őrizni a budavári polgárváros hangulatát, miliőjét, nem lett egyfajta skanzen vagy vigalmi negyed. Így viszont a bérlőktől értelemszerűen nem lehet elvárni, hogy az épületek közös részeinek felújítását vállalják, erre az önkormányzatnak kell forrást biztosítania. Középtávú felújítási programunk eredménye egyébként egyre látványosabb. Amikor elterjedt a rémhír, hogy a bérlők kiszolgáltatott helyzetben vannak, mert az önkormányzat bármikor kiteheti őket egy jobban fizető üzleti konstrukció érdekében, igyekeztünk a vári polgárokat megnyugtató és a közösségüket megvédő szabályokat alkotni. Rendeletben mondtuk ki, hogy a Várban található, műemléki védettséget élvező bérlakások lakottan nem idegeníthetők el a bérlők feje fölött. Ezenfelül a bérlők arról is dönthetnek, hogy haláluk után az önkormányzat melyik hozzátartozójukkal kössön bérleti szerződést, vagyis örökíthetővé tettük a bérleti jogot. A helyi rendeletünk szerint a szociális bérleti díjakat sem lehet a csillagos égig emelni, mintegy kompenzálandó, hogy a bérlők nem szerezhettek tulajdonjogot. Emelés tehát csak akkor van, ha azt az infláció növekedése indokolja, ám mivel ez alacsony, évek óta nem nőtt a szociális lakbér. 

 

– Milyen átlag bérleti díjak vonatkoznak ezekre a lakásokra?

 

 – Egy összkomfortos lakás szociális bérleti díja havonta háromszázhuszonhárom forint per négyzetméter, egy átlagos méretű lakásnál ez a havi húsz-harmincezer forint körül mozog. Egy lakáscsere után újonnan megkötött szerződések azonban már önköltségi lakbért tartalmaznak. Ennek négyzetmétere ötszáznegyven forint havonta. Van egy harmadik kategória is, a piaci típusú lakbér. Azokat a lakásokat, amelyek megüresednek, visszaszállnak az önkormányzat kezelésébe, nem értékesíthetjük, ezért a lakástörvényben meghatározott úgynevezett piaci lakáspályázat útján hasznosítjuk. Többségük komoly felújítást igényel, amit a leendő bérlőnek kell állnia. Fontos tudni, hogy ilyenkor csak határozott idejű bérleti szerződést kötünk, tehát a pályázók nem szerezhetnek vagyoni értékű jogokat. Befektetőknek tehát nem érdemes pályázni, mivel később nem tudnak értékesíteni. Ezzel ki tudtuk zárni, hogy ez a védett, világörökségi terület az ingatlanspekuláció melegágyává legyen.

  

– Hány ilyen ingatlan található a ke­­rületben? 

 

– Az önkormányzat tulajdonában mintegy ezernégyszáz lakás áll, ebből nyolcszáz esik műemléki besorolás alá. Ezerkétszázan fizetnek szociális bért, ami azt mutatja, hogy meg tudtuk óvni a vári polgárságot. Nagyjából száz-száz a költségelvű és a piaci lakások száma. A lakbérbevételek csaknem kétharmadát teszik ki a piaci bérletek, és a szociális díjtáblázat szerint fizető masszív többség csak a bevételek tizenöt százalékát adja.

   

– Éppen az ingatlanügyek kapcsán jelent meg egy cikksorozat arról, hogy „áron alul” bérel ingatlant, valamint a volt felesége és a szülei. Hűtlen kezelést és „mutyizást” emlegetett az ellenzéki sajtó, az ügyben nyomozás is folyik. Szabályosan jutottak a bérleményekhez?

  

– Az egész történet egy novemberi Magyar Nemzet-cikkel kezdődött, ami azt a hatalmas felfedezést tette, hogy a budavári polgármester lakást bérel az önkormányzattól. Ez korábban sem volt titok, de úgy állították be, mintha ez valami hatalmas botrány lenne. Az ügy előzménye, hogy a családommal több évvel korábban egy lakás tulajdon- jogát cseréltük egy állami tulajdonú vári lakás bérleti jogára. Felújítottuk, teljesen jogszerűen bővítettük, de mire a munkák elkészültek, megváltoztak a családi viszonyaink, és elváltunk a feleségemmel. Ezek után adtam be egy piaci lakáspályázatot, amely a szóban forgó lakás esetében a legjobb ajánlat volt, így megnyertem. Megjegyzem, hogy amikor átvettem az udvari, földszinti „luxuslakást”, annyira romos állapotban volt, hogy az egyik szoba alatt egy másfél méter mély gödör tátongott. Az egész folyamatban semmiféle előjogom nem volt, nem kértem a képviselő-testületet, hogy utaljon ki nekem lakást, bár a szocialistáknál ilyenre is láttunk példát. Persze, nagyon jól hangzott, hogy lám, az önkormányzat több százezer forintért is kiadhatná a lakást, ehhez képest én milyen keveset fizetek. Csakhogy ezt a bérleti konstrukciót nem lehet összehasonlítani a magánforgalomban kiadó lakásokkal, amelyek jó állapotban lévő bebútorozott lakások. Itt a teljes körű műemléki felújítást is a bérlő vállalja, fizeti a megajánlott bérleti díjat, és nem szerez örök­- bérleti jogot.

  

– És az a bérlemény, amely szintén a Várban van, és a szülei laknak benne? 

 

– Ez is erős csúsztatás, a szüleim nem laknak a Várban. A Vízivárosban volt egy lakás, amelyet szabályos piaci pályázaton irodának vettek bérbe. Az akkor még lepusztult épületben található vizes, romos, szinte lakhatatlan és kifűthetetlen földszinti lakást felújították. A volt feleségem később megvásárolta a határozott idejű bérleti joggal rendelkező céget. Évek múltán, amikor az irodai funk­ciót szűkebbre vették, bérlőtársat kerestek, aki vállalja a bérleti díj fizetését. A szüleim ezt jó lehetőségnek tartották, és itt is minden a jogszabályoknak megfelelően zajlott le. 

 

– Ennek ellenére hűtlen kezelés gyanú­jába  került… 

 

– Sorozatban jelentettek fel, sőt egyesek még korrupciót is emlegettek, ami egyébként egészen más eset. A rendőrség megindította az eljárást, bekérték az iratokat, nyilván körültekintően fognak eljárni. Az én lelkiismeretem tiszta. Az elmúlt időszak egy ütemezett, hosszú időn át sulykolt, előre kitervelt karaktergyilkossági kísérlet volt. Ennek nyilván megvan a maga politikai oka. A budai Vár egy szilárd jobboldali kerület, én az ötödik ciklusomat szolgálom. Ez mindig is csípte az ellenzék szemét, főleg mióta kiderült, hogy a Miniszterelnökség a Várba költözik, állandó össztűz alatt van a kerület.

 

 – Valóban már előrehaladott az építkezés a volt karmelita kolostor épületében. Mit szólt hozzá, hogy ez lesz a kormányfő hivatala? 

 

– Egyetértek vele, mindig is támogattam. Emlékezzen vissza, hogy ezt a témát a baloldal kezdettől fogva ellenezte, pedig a kiegyezéstől, 1867-től 1945-ig a budavári Sándor Palota volt a mindenkori miniszterelnökség. Már 2002-ben is ezzel a céllal újították fel, de Medgyessy Péter akkor kampánytémává tette a kérdést, így utána, ha már akart volna sem költözhetett ide. Akkoriban hallottuk a szocialistáktól azokat a demagóg mondatokat, hogy „szegény ország ne urizáljon” és hogy „merjünk kicsik lenni”. Nekem már akkor is az volt az álláspontom, hogy a hatalmi ágak szétválasztásának polgári berendezkedésre jellemző alapelvét a fizikai térben is meg kell valósítani. Az Országgyűlés épülete a törvényhozásé kell legyen, és nem a végrehajtó hatalomé. A köztársasági elnöknek és a kormányfőnek nem ott van a helye.

 

– Nemrég döntött a Fővárosi Közgyűlés arról, hogy korlátozza a köztéri futó sportesemények számát. A változás a kerületét is érinti, hogy csak egy példát említsek, itt haladt el nemrég a budapesti Ironman egyik szakasza. Valóban szükséges a korlátozás?

 

– Egy időben nagyon elszaporodtak a városi futóprogramok. Minden nyári hétvégére jutott egy lezárás. Egyetértek a döntéssel, sőt ha lehetett volna két igent nyomni, meg­tettem volna.

  

– Miért nem korlátozzák inkább azokat a köztéri rendezvényeket, amelyek szintén lezárással járnak, és még rendkívül zajosak is. Gondolok például a Red Bull Air Race-re…

 

 – Jogos a felvetés, úgy érzem, hogy az itt élők inkább bosszankodnak miatta, mint örülnek neki. A nemzeti ünnepek némileg kivételt képeznek, de sokszor a részérdekek felülírják a normál városi életvitel és közlekedés szempontjait. Hogy egy másik példát említsek: néhány éve nagyon elszaporodtak a Budavári Palota területén a sátras kirakodóvásárok, fesztiválok. Úgy éreztem, hogy ez a sok kereskedelmi akció nem való ebbe a történelmi környezetbe. Két-három nagyobb és színvonalas rendezvényt indokoltnak tartok, pél­dául a Mesterségek Ünnepét vagy a Borfesztivált, de nem lehet teljesen „amortizálni” a Várat. Budapest egészét nézve az a helyzet, hogy gyakorlatilag bárkinek az érdeke, aki közterületet akar használni, megelőzi a fővárosiak érdekét. Arról nem is beszélve, hogy lassan követhetetlen, hogy hol, mit zárnak le hétvégeken, mert vagy filmforgatás van, vagy futóverseny, vagy piknikeznek a hídon, mert éppen az a menő, vagy valamilyen politikai párt demonstrál. De hát könyörgöm, ez egy város, amelyben emberek élnek, közlekednek, dolgoznak. A fővárosnak ebben a kérdésben szigorúbbnak kellene lennie.

  

– Sokat beszélt arról, fontosnak tartja, hogy megőrizze Budavár karakterét nemcsak az épületek, hanem az itt élők szintjén is. Húsz éve vezeti az egyik legimpozánsabb budai kerületet. Valóban van különbség budai és pesti polgár között?

  

– Érzek különbséget, de egyébként nem csak Budapesten, mindenhol meghatározó a lokalitás. Buda és Pest eltérései történelmi gyökerűek, hiszen az egyesítésig két külön város volt. Még a Monarchia időszakában is elkülönült a két terület: Pest dinamikusabb és üzleti szempontból jelentősebb volt, hiszen ott települt meg a bankszféra, az államigazgatás, Buda pedig nyugodtabb, álmosabb, a Vár miatt arisztokratikusabb, manapság ezt polgári érzületnek érezzük. Nem meglepők ezek az eltérések, egy kispesti és egy újpesti polgár sem keverhető össze, az emberek és lakóhelyeik nem csereszabatosak. Érdekes a pesti vigalmi negyed helyzete is ebből a szempontból, a VI., VII. és IX. kerület egyes részein ugyanis komoly lakosságcsere kezdődött el, amióta folyamatosan nyílnak új szórakozó­helyek, romkocsmák, ellepik az utakat a beer­bike-ok, és szinte mindennap belebotlik az ember egy külföldi legény- vagy lánybúcsúba. Nem lenne szabad kiszolgáltatni Budapestet a kommerciális érdekeknek. Büszkének kellene lennünk arra, amilyenek vagyunk. Együtt kellene gondolkodnunk a város jövőjén, nem pedig liberális véleményterrorral nyakon önteni azt, akinek konzervatívabb az álláspontja.

  

– Indul 2019-ben a polgármesteri címért?

  

– Tele vagyok tervekkel, sok dolgom van még. Ha jelölnek, ismét meg fogom magam mérettetni. Ugyanakkor két év hosszú idő, az élet színes, és hozhat váratlan fordulatokat.

 

 

http://magyarhirlap.hu/cikk/97032/A_polgarvaros_hangulatat_sikerult_megorizni

 

 

 

2017.09.04.